Haladás hiányában // Portugál

A megoldástalanság toporgása, a kilátástalan életek kurdarca, a periférián rekedt (csőd)emberek vágyálma tömörül egyetlen faluba, mégis globálisan érvényes a kifeszített égtájak minden zugára. A naturalista tragikomédiaként meghatározható Portugál című Egressy Zoltán–drámát a Csíki Játékszín társulata viszi színre Victor Ioan Frunză rendezésében. A rendező ugyan már kétszer színpadra álmodta román nyelven a Portugált, ezúttal a csíkszeredai …

Continue reading Haladás hiányában // Portugál

Revü murokkal

Kilencszáz oldalnyi gépelt szöveg született abból a mintegy hetven mélyinterjúból, amit a Szüleink-projekt munkatársai 2016 márciusában készítettek fiatalokkal és szülőkkel. A hatalmas anyagból háromórás darabot írtak a szerzők. Generációs konfliktusok, serdülőkori sérelmek, szülői aggodalmak, szegénység, külföldi vendégmunka, elhanyagolt gyerekek, családon belüli erőszak és még sok más akut problémakör adja a jelenetsor gerincét. Nem általánosítva, nem …

Continue reading Revü murokkal

Példázat Pornóról // Pornó

Rendezői balon, a háttérfüggönyön, majdnem a zsinórpadlás magasságában szigorú íróasztal függ. Lehet vallatószobai berendezés, de a jelentésíró sokat tudó bútora is. Alatta a színpadon halomnyi kellék. Filigrán nő próbálgat, le-fel vesz ruhadarabokat, amíg a nézők leülnek helyeikre a színpadnyílásban felépített tribünön. Színpadi stúdiónak nevezik az ilyen nézőtéri megoldást. Trükkje az, hogy ezáltal a teljes nagyszínpad …

Continue reading Példázat Pornóról // Pornó

Létidegenek // STOP THE TEMPO!

Én trendi vagyok, te trendi vagy, ő trendi. Mi mind trendik vagyunk, ahogy ti is meg ők is. Ma rettentő gyorsak vagyunk, átugorjuk az idő és a tér kötöttségeit az őrült hajszában (amelyben önmagunkat kergetjük), pedig keressük azt, akik lehetünk a kollektív trendiségben. Ez a mi uniformisunk, amely meghatározza a generációnk – érzékelem Gianina Cărbunariu …

Continue reading Létidegenek // STOP THE TEMPO!

A világ cirkusza // Leul Ra

Slágeresen fülbemászó dallamokkal teli előadás volt a Leul Ra (Rá, az oroszlán) a székelyudvarhelyi 9. dráMA – kortárs színházi fesztivál negyedik napján, szeptember 20-án a Tomcsa Sándor Színházban. A sepsiszentgyörgyi Andrei Mureșanu Színház társulata musicalt játszott Cezar Ghioca rendezésében, Marius Popa zenéjére és mindkettőjük közös szövegére. A rendező musicalből doktorált, a musical műfaj kompatibilitásából – …

Continue reading A világ cirkusza // Leul Ra

Egy gyerek gólt kap // Kapufa és öngól

Egy iskola tornaterme, zöld padlószőnyeg. Lelátószerű szerkezetre épített nézőtér öleli körül a játékteret. Kisebbek a dimenziók, mint egy nagytermi előadás esetén – kis tér választ el a focipályán levő padoktól és kapuktól. Nem mintha nem lennék hozzászokva a nézők  és színészek közti távolság felszámolásához, ez most mégis váratlanul ér. A körüljárt téma nehézsége, és a velejáró ingoványos érzelmi …

Continue reading Egy gyerek gólt kap // Kapufa és öngól

Belépni és bent maradni // Rajtammaradt télikabát

Most elmondom mid vagyok, mid nem neked…   A líra és a színház között elhelyezkedő énekmondás dalban fejez ki érzéseket és gondolatokat. A Rajtammaradt télikabát című előadás a Tamási Áron Színház produkciójaként bekerült a színház repertoárjába, létrejötte azonban a Combridge és Bálványos Resort támogatásával valósult meg. Cseh Tamás kezdetben nem készült énekesnek, Bereményi Géza dalszövegei …

Continue reading Belépni és bent maradni // Rajtammaradt télikabát

Szeméttel, szeméten, szemétben // Migránsoook

Migráns-sokk. A tömeges bevándorlástól lesújtott Európában a politikai, társadalmi és gazdasági közeg kétségbeesetten halmoz átgondolatlan döntéseket a fennálló helyzet kezelhetetlenségének okán. A globalizáció egységes országgá mossa össze a világot, melynek határai az egész földet keretezik. A migráció átszínezi Európa ábrázatát, a „kerítés” felhúzásának ellenére is egy megállíthatatlan metamorfózis körvonalazza jelenünk alakulását. A bevándorlók új civilizációk …

Continue reading Szeméttel, szeméten, szemétben // Migránsoook

Az emberi gép // Az én kis hűtőkamrám

Az emberi „gép” általában reflexszerűen működik, automatikusan végzi mindennapi teendőit a túlélésért. Maga a mimézis is egy reflex, utánozunk a létfenntartásért – ez a tanulás folyamata. A színház mimézis, a színház reflex. A reflexet – mondja Csáth Géza[1]- két alapvető tulajdonsággal jellemezhetjük: „célszerűség” és „gépszerűség”, tehát egy olyan pontosan meghatározható, kiszámítható folyam(at)ról beszél, amelyhez kapcsolódva …

Continue reading Az emberi gép // Az én kis hűtőkamrám